Király szezon volt...

Abban az értelemben mindenképp, hogy a koronavírus határozta meg az életünket, így azt is
mikor, hogyan, kivel hajózhatunk. Mindegy volt, hogy többszörös Kékszalag-győztes,
túravitorlázó, amatőr versenyző, vagy éppen életében először akart “ópé”-ban vízre szállni...
2020-ban a járványhoz igazodtunk.
Más kérdés, hogy a szezon nekünk tavaly ősszel kezdődött, amikor megvettük a hajónkat és
megtudtuk, hogy szerveződik a B25 hajóosztály. Ilyenből kimaradni nem lehet... Nem volt kérdés,
hogy részt veszünk az osztály tagjaként a szervezésben és a lehető legtöbb versenyen indulunk,
így biztosítva a hajóosztály akkreditációját.
Ezzel párhuzamosan persze elkezdtük a csapat szervezését és a következő szezon feladatainak
összerakását.
Aztán jött a COVID, a tavaszi “lockdown”.
Hetek teltek el bizonytalanságban, miközben találgattuk, hogyan lehet másfél méter távolságot
tartani a - mondjuk - 4 fős legénységnek egy B25-ön... Mikor végre kicsomagolhattuk és
felszerelhettük a hajót, már az összes idei tervünk gyűrött papírgalacsinként landolt a kukában.
Adott volt egy B25, amit nem ismertünk, nem hajóztuk még be, a beállításokat meg inkább
hagyjuk...
Adott volt egy hat fős csapat, akik - kis túlzással - nem hajóztak még együtt, komoly versenyzői
múltja senkinek nem volt.
És adott egy kormányos - jelesül én - aki versenyen még nem irányított hajót...
Innen szép nyerni - szokták mondani.
Amikor májusban a kikötőben először összegyűltünk, előttünk állt a hajónk megismerése, a
tapasztalatok alapján legalább valamennyire a hajó felkészítése a versenyzésre, a csapat
összecsiszolódása és szerelés, szerelés...
A versenynaptárban ekkor még mindig több volt az üres kocka, mint a biztosnak mondható
verseny.
Az első hónapban minden lehetőséget megragadtunk, hogy a vízen legyünk. Próbáltuk
megismerni a hajót, összeszokni egymással, megismerni a gyengeségeinket és hogy mi megy
kicsit jobban.
A Fehér Szalag volt az első versenyünk, de az indulásunk legfőbb oka az volt, hogy a hajóosztály
kvalifikációs versenye volt és ugye kellett a 8 hajó... Tudtuk, hogy sem mi, sem a hajó nem áll
készen még versenyre. Elmentünk, elrajtoltunk és a verseny során beigazolódott mindaz, amit
gondoltunk. Mindenesetre volt min gondolkodni a verseny után a roséfröccs mellett.
A Kékszalagra már egy kicsit átszerelt hajóval futottunk ki, részben más vitorlákkal, beállításokkal.
Amit meg tudtunk valósítani az elképzelésekből, az még mindig csak az alsó harmada volt
azoknak, amiket fontosnak gondoltunk. Tudtuk, hogy még lenne dolgunk, de nem volt több időnk
és a Kékszalag nélkülünk nem indulhatott el. Ezért volt meglepetés számunkra, hogy a Kenesei
bóját elsőnek vettük a hajóosztályban és Siófoknál a kapun is elsőként haladtunk át a B25
hajóosztályból.
Az érzés? Arra nincs szó...
Verseny közben még mindig szereltünk, de most a fázisceruza volt a főszereplő. A hajónk
elektromos rendszere lett beteg, anélkül pedig napnyugtával a mi versenyünknek is vége.
Persze minket is elért a szélcsend, a Balatonból feszített víztükrű medence lett és a
vitorlásversenyből sokak számára kínlódás. Mire kikeveredtünk a lavórból a második helyen
hajóztunk és így értünk el másnap reggel Badacsonyhoz. Ahol 5 órán keresztül álltunk lógó
vitorlákkal...
A szélcsend és a technikai problémák miatt döntöttünk úgy, hogy kiállunk a versenyből. Nem
láttuk az esélyt, hogy beérjünk limitidőn belül a célba, azt pedig nem akartuk átélni, hogy előttünk
szedjék fel a célbóját...
Az Alkotmány-kupa és a Dér-kupa mintha a folytatása lett volta a Kékszalag második felének.
Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor szélvadászat olajvízen.
Ha hosszabban, akkor is... (A Dér-kupán például 110 nevezőből 27 ért célba.)

Mögöttünk van egy olyan szezon, amire senki nem számított és amihez hasonló sem nagyon volt
70 éve... Igazodtunk, rögtönöztünk és próbáltuk kihozni ebből a legtöbbet. Úgy gondoljuk,
sikerült. Jövőre? Mer itt valaki komolyan tervezni az idei év után?
Tudjuk, hogy hajózni fogunk, tudjuk, hogy a HMS Süti fedélzetén (Varga Éva, Juhos Gergő, Hunyadi Sándor, Húsvéth Ákos, Jr. Mató János), tudjuk, hogy ezzel a csapattal.
Minden más majd eldől. Improvizálni megtanultunk az idén...“navigare necesse est..”