Írta: dr. Bödör Gergely

Előzmény

A 2019-es Kékszalag rajtjára kizárólag saját nevelésű felnőtt versenyzőkkel álltunk rajthoz. A fedélzeten egy hölgy vitorlázónk volt Csótai Borbála személyében. Ő egy három gyermekes anyuka, aki a legkisebb gyerek születése után kezdett a sporttal versenyszerűen foglalkozni. Nagyhajózás mellett Laser és Kalóz kishajós osztályokban is versenyez. dr. Luterán Róbert ez év elején kezdte a versenysportot. Tavasszal egy nemzetközi Melges 24-es versenyen mutatkozott be, ahol dr. Bödör Gergely (kormányos), Sallai Gábor (taktikus), illetve Bakos Barnabás alkotta még a csapat többi tagját. A csapat ott második lett. Bakos Barnabásnak szintén a már említett tavaszi nemzetközi versennyel kezdődött meg leigazolt nagyhajós pályafutása, amit nyár elejétől kalóz kishajóval is kiegészített.

Magáról a versenyről

A rajt előtti napokban világossá vált, hogy a 2019-es Kékszalag extrém gyenge szeles lesz. A hajó étel, ital készletét a legrosszabb szcenárióval számolva állítottuk össze, így a szokásosnál nagyobb adag vízkészlettel bocsátottuk vízre a hajót. Előző teszt versenyeinken vitorláztunk már nagyon gyenge szelekben, így mindenki tudta mire számítson. Mivel a csapat valamennyi tagjának ez volt az első Kékszalag versenye, ezért a verseny előtti hetekben alaposan átbeszéltük mik lehetnek ennek a versenynek a legnagyobb nehézségei, mindent eldöntő forduló pontjai. Egy dolgot kértem a rajt előtt a csapattól. Akármi is történhet, mi akkor is végig 100%-ot fogunk magunkból kihozni és értékelni is csak a verseny végét követően fogunk, hiszen a verseny alatt mindenkinek csak a saját feladatára szabad koncentrálnia.

A rajt előtt egy órával gyakorlatilag nem fújt a szél, a rajtra érkezett egy kis szellő. A rajtvonal szelesebb helyére helyezkedve tökéletes ütemben rajtoltunk és jó ütemben követtük le a tavon keletkező breezeket és szélfordulókat. Mindezek eredményeként jó pozícióban érkeztünk a kenesei bójához. Kenesei bójavételt követően az Akarattya irányából elvétve megjelenő fuvallatokkal lehetett haladni a déli part felé. Kis idő elteltével megváltozni látszott az időjárás. A szél iránya jól láthatóan a tó közepe felől mintegy a cső irányából kezdett fújni, miközben szépen erősödött is. Ez egy komoly döntést igénylő helyzet volt. Végül a tó közepe félé nyitottunk a következő bójához képest negatív takkon. A frissülő szélbe érve igazítottunk a siófoki bója irányába. Genakkert húzva a friss szélben számos gyorsabb hajót megelőzve kerültük a siófoki bóját.

A bójavételt követően élesen magasságot nyerve vitorláztunk a Tihanyi cső felé. Ez nem bizonyult jó döntésnek, hiszen a szél ahogy jött, úgy meg is állt a tó teljes részén, leszámítva a déli part közvetlen közelét. Az eddig felhalmozott előnyünk és jó pozíciónk veszélybe került. A csapat higgadtan kezelte a helyzetet és a rajt előtti csapatutasítást követve a szinte teljes flautéból nagy higgadsággal és odafigyeléssel sikerült a szelesebb déli part közeli övezetbe eljuttatni a hajót, így ismét versenyben voltunk.

A cső után azzal a csapattal tudtunk haladni, akiket a maradék szél Keszthelyig elfújt, míg a mezőny jelentős része hosszú órákig a Balaton keleti medencéjében ragadt. Kezdetben a déli parthoz közelebb, az est közeledtével egyre északabbra teret nyerve haladtunk. Este volt, mire a Keszthelyi öbölbe értünk. A szél ekkorra kezdett erősödni és iránya lehetővé tette, hogy genakkert húzzunk. Végre megkezdődött a rohanás. A tihanyi bóját kerülve fennhagytuk a genakkert. Izgalmas volt a velünk szemben jövőkkel rohanni az öbölből kifelé. Az éjszaka közepén ismét elcsendesedett a szél és a napfelkeltét már teljes szélcsendben láttuk meg. Ekkora már sokadjára kezdtük újra a versenyt. Az ellenfelekkel szemben többször sikerült előnyt felhalmoznunk, mely a leálló szél hatására ismét elolvadt.

A reggeli napsütés ahogy vártuk megindította a déli parti szelet. Ezt kihasználva nem egészen Földvárig jutottunk, ahol ismét beállt a flaute. Lógó vitorláink nem szegték kedvünket. Megállás nélkül pásztáztuk a vizet, az eget, mire ébredő enyhe breezek jelentek meg partközelben. A hajót leebe döntve araszoltunk a hozzánk legközelebbi csík irányába. Türelmünk elnyerte jutalmát. Innen kezdve nem túlzás állítani remek széltaktikával, vitorla kezeléssel, csíkról csíkra haladva mozgásban tartottuk a hajót, csak a genakkeres és a kormányos kommunikált alig hallhatóan. A célig ejts, élesedj, van erő, nincs erő szavakon kívül más nem hangzott el a hajón. Kimerülve értünk a célba. A kategória második előtt 3 órával érkeztünk meg Balatonfüredre. Boldogan gratuláltunk egymásnak, kikötöttünk, eltettük a hajót. Ekkora kb. 30 órája voltunk talpon. Az álom TGV sebességgel ereszkedett szemünkre, elégedettek lehettünk. Egy percre sem adtuk fel, mindent beleadva ezeregyedjére is talpra tudtunk állni ezen a versenyen és mindannyiszor ugyanakkora lendülettel tettük ezt. Jövőre sem lesz könnyebb, de már nagyon készülünk.

{os-gal-2}